Jegyes fotózáson vagyunk egy népszerű fotós helyszínen. Egyszer csak megjelenik egy másik „csapat”. Kismama, leendő apuka és fotós leányzó. Nézelődnek körbe a helyen, majd megállnak beszélgetni. Történetesen a mi fotóalanyaink hátterében. Várunk pár másodpercet, de mivel nincsenek mozgásban, udvariasan megkérjük őket, hogy lépjenek arrébb néhány lépést. A fiatal pár ezt elnézést kérve meg is teszi. Fotósuk mintha kissé húzná a száját kérésünkre, barátságtanul odaveti: „Igen, ez ilyen…” Utalva arra, hogy ez egy forgalmas helyszín és nehéz nem zavarni egymást.
Nem sokkal később érkezik egy másik jegyespár egy fotós sráccal. Mosolyogva közelít meg minket és ránk köszön ismeretlenül is, jó munkát kíván.
Ez a két magatartás tökéletesen körülírja azt a kétféle hozzáállást, amit a szakmában tapasztalni lehet 2 fotós között. A lánynál talán irigység, féltékenység volt érzékelhető, de mindenképpen ellenszenv. Ez arra utal, hogy konkurenciaként kezel bárkit, aki az ő szakmájában dolgozik. Ezzel szemben a srác partnerként tekintett ránk, úgymond egy csapatként, hiszen van bennünk közös és tudjuk segíteni egymás munkáját. De miből ered ez az óriási különbség?
Talán ismeritek azt az érzést, amikor lassacskán kezdesz egy kicsit magabiztosabban mozogni a fotózásban, kezd megjönni az önbizalmad és akkor… egyszer csak az interneten rábukkansz egy fotósra, aki hasonló stílusban alkot, mint te, csak éppen (érzésed szerint) SOKKAL JOBB. Egyszerre érzed magad inspiráltnak, irigynek, kicsinek és jelentéktelennek. Mi lesz, ha megtalálják őt azok a potenciális ügyfelek is, akik eredetileg téged akartak választani? Akkor majd egy felkérésed sem lesz, mert mindenki rájön, hogy nem vagy elég jó?
Megnyugtatlak: ez nem azt jelenti, hogy nem vagy tehetséges vagy nem jó úton haladsz. Valószínűleg a „konkurencia” ebben az esetben olyasvalaki, aki hasonló látásmóddal rendelkezik, mint te, de már tapasztaltabb, hiszen régebb óta van a szakmában. A „le vagyok maradva” érzés szerintem mindenkit megkörnyékez egyszer szakterülettől függetlenül. Ez azonban elmúlik, amint szert tudsz tenni néhány év gyakorlatra, amikor tényleg aktívan csinálod azt, ami érdekel. Fordítsd javadra, és lesd el mi az, amiben ő jobb, de neked még fejlődnöd kellene. Meríts belőle ihletet és tűzd ki célként, hogy (ha nem is ugyanolyan, de) hasonló képeket alkotsz majd. Elárulok egy titkot: van egy nagy előnyöd a tapasztaltabb fotósokkal szemben. Friss vagy, lelkes és motivált. Az évek múltával egyre nehezebb elkerülni a „kiégést”, hogy a 100. fotózást is olyan lelkesedéssel tudja az ember végig csinálni, ahogyan a legelsőt, ami extra izgalom és kihívás volt. Hogy ne legyünk a begyakorolt pózok és klisék rabjai, hogy a képeknek legyen lelke.
Szerintem kizárólag önbizalom kérdése az, hogy valaki úgy érzi-e vagy sem, versenyeznie kell másokkal a fennmaradásért. Ezt a belső vívódást okozhatja a tapasztalat hiánya, a ki nem forrott stílus, vagy épp ellenkezőleg: a lelkesedés elvesztése, a rutinból és nem szívből alkotás. Amikor irigység van bennünk mások iránt, amikor attól félünk, hogy „elveszi a kenyerünket”, nézzünk magunkba, mert ott van elrendezni valónk. Vannak olyan területek, amin még dolgoznunk kellene? Vagy ott a kérdés, amit eddig talán nem mertünk feltenni magunknak: Valóban elhivatott vagyok a szakmám iránt? Csak munkaként tekintek rá, vagy szenvedélyként, időt és energiát nem sajnálva a fejlődésre?
Az én véleményem az, hogy aki igazán szereti, amit csinál, akinek tehetsége, egyéni látásmódja van, annak nem létezik konkurenciája és nem tudják lemásolni sem. Létezhet persze olyan, aki hasonlít, akivel sok a közös vonás. De teljesen egyforma nem lehet soha, hiszen mind különböző személyiségek vagyunk. Féltékenység helyett pedig inkább kezeljük egymást partnerként, mert együtt bizony még többre vagyunk képesek.
Erre a legjobb példa saját kis közösségünk, ahol versengésnek nincs helye, csakis a támogató hozzáállásnak. Csatlakozz Te is facebook csoportunkhoz, ha szeretnél inspirálódni és fejlődni rosszindulatú kritikák nélkül 😉
A szerzőről:
Havas-Nagy Noémi
5 éve dolgozom esküvői és családi fotósként. Mindig ügyelek arra, hogy a fotózás a munka mellett hobbiként is megmaradjon, ezért rendszeresen “örömfotózok”. Kedvenc témáim saját kislányaim, akikről születésük óta már rengeteg képet készítettem. Imádom a természetet és a természetességet, a fotózás során is erre törekszem mind a fények, helyszínek megválasztásánál, mind a fotóalanyok instruálása közben vagy az utómunkában. Azt hiszem a stílusomat leginkább az ellenfények, az erős kontrasztok és a földszínek jellemzik.
www.veledszep.hu
@veledszep
Ha tetszett a bejegyzés, szeretettel várunk a facebook csoportunkba, ha pedig még több inspirációt szeretnél, kövess minket Instagramon (@kattanjki) és használd a #kattanjki hashtaget.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: